Azon gondolkodtam, miről írjak, nem történt semmi, ami olyan kimagaslóan érdekes lett volna. Nem tudom, tudom -e mi az, ami "kimagaslóan érdekes, úgy többeknek.

De azt tudom mit csináltunk ma. Csak pár fotó kellett volna, de ha már mi mentünk, jöttek ők is, ha már mentünk vettünk sört is, meg vittünk pokrócot és zenét, és így kurva jó volt. Ja és, hogy hol? Valahogy így néz ki :

Imádom ezt a helyet, ezerszer voltam már, de nem tudom megunni. Voltam napközben, sötétben, délben nyáron, meg éjszaka, de vissza is megyek még!

És hogy miért pofázok erről, mert eszembe jutott, hogy nem rég, de mégis nekem    "  régen, milyen hülyeségeim is voltak, de a legmesszebb, amíg jutott bármilyen gondolat, általában a tinta végével szépen karcolt papír volt. De legalább megmaradtak, és néha elővehetem, rácsodálkozva, hogy milyen volt akkor, milyen voltam én, meg mi van most. Pedig sose szeretek hinni a "fiatalvagymég" féléknek.

Szóval ez volt 2014 (cenzúrázott)

Hűvös van. Látom, ahogy a nap megy le a hegyek mögött, és úgy érzem, a mai nap, valami más végét is jelenti. Ott állok közel 30 méter magasan, a cigi már égeti a szám, de szívok még egy utolsót, és csak utána dobom le. Ahogy kiesik a kezemből, automatikusan utánahajolok, nézem ahogy körbe-körbe jár a levegőben, majd földet ér. Nagyon sok idő volt. Eszembe jut az is, hogy én sokkal gyorsabban zuhannék. Tulajdonképpen mindig is ki akartam próbálni.

Fájt itt lenni. Inkább azt mondom, hogy belefáradtam. Rossz volt felkelni úgy, hogy tudtam, semmi nem változik, és nem szabadultam a tudattól, hogy én sem változom. Megteszem ezt az egy lépést, és ez lesz az utolsó.

Elszívtam egy utolsó cigit, végiggondoltam amit valaha tettem, vagy mondtam bárkinek is, és most nem dobtam le a csikket. Most ő nézta azt, ahogy én zuhanok.